sebtolvaj

M.É. indulatos ember hírében állott. Egyszer el is kapta úgy a hév a nyolcadik emeleti lakásában, hogy vagdalkozni kezdett, a végén amikor pedig már a lakásban semmi nem maradt, kidobta magát az ablakon. Alacsonyan járt a nap, hosszan nyújtózott el minden árnyék. Szép fényekkel lefestve a szürke házfalak, soha nem felejtem el azt a délutánt. Emlékszem arra is , hogy szépnek találtam, és szégyenkeztem miatta. És most valahogy nem is süt a nap, se alacsonyan, se sehogy, de olyan mint ha valaki kidobta volna magát az ablakon. Nem bánkódom, de bíztam abban, hogy majd megcsendesül és szavakká jámborul a téboly, és hogy nem sértődök meg, ha közönyeikkel bepermeteznek azok, akiknek ez a dolga.