2005. március 10., csütörtök

Nézd milyen elhasznált a blogod. Nézd milyen elhasznált vagy te is. Nézd milyen elhasználtak azok is kiknek figyelmét remélheted. Nézd milyen elhasznált a géped. Nézd milyen elhasznált az arcod, a szemed, a kezeid, a mellékveséd, a farpofád. Nézd milyen elhasználtak a gondolataid, és az is amit érzel. Nézd csak milyen elhasznált az a lerágott csont, és elhasznált az a kutya is már, elhasznált fény ami bezuhan, az elhasznált padlóra. És milyen elhasznált az a sok régi kép az elhasznált istenverte koponyádban, ez minden elhasznált vagyonod.És milyen elhasználtak azok is, akik használtak téged, és milyen használt lettél, míg merészeltél használni másokat.
Aki elhasznált engem, azt is használják, és én is használok használtakat, használt az ajtó, használt a kulcslyuk, használt titkokon, használt lakat. A sziget is használt, de még lakatlan, használt a tenger,s az üvegpalack, üzzenék egyet mint aki tudja, nem lehetsz néma, használt ha vagy. És itt van az idő, ami úgy is használ, és ágyad is használ, vagy te használod őt. Én azt Istent már olyannak képzelem, mint egy gőzölős vasalót, egy gyerek kezében.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése