sebtolvaj

(Közép-hosszú-távú-tervek)? - zárójeles post kérdőjellel, a' la faszomsetudja

A zsebembe pakolom a következő kellékeket, úgy mint Haribo Primavera (2 tasak), Haribo Gummibear(500 grammos kiszerelés), Haribo Pfirschif ( szintén 2 tasak) és elmegyek valami fővárosba, nem feltétlenül ragszkodom kapott hazáméhoz. Mindegy. Ott elmegyek valami forgalmas helyre, ott sétálok és majszolódom, jobbomra, vagy balomra kerítek valami társaságot, és beszélek majd szakadatlan, hogy valami, valamicske, egy kevés történt. S hogy olyan abszurd, hogy ha nem a saját szememmel láttam volna mindezt, tán el sem hinném, ezt is mondanám. Kiönteném magam az útra, aztán leülnék a duna partra (ez némileg behatárol) és ott is csak majszolnék, hagynám persze hogy a nyár szaggasson, ahogy csak bír. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy én félek a nyártól, épp azzal az erővel teszem, mint amivel áhítani van bátorságom. Úristen, két éve nem volt nyár, se ilyen, se olyan, se semmilyen. Félek attól, hogy két éves nyaratlan leszek. Pedig én vagyok az, akinek a kettő az sok. Az nagyon sok. Ha úgy veszem, az elviselhetetlent viselem el, és nem érzem erősnek magam tőle.