2005. március 2., szerda

Olyan jó lenne az a valami, az a valami amit nem lehet kimondani, s hogy mit miért nem lehet arra úgy sincs magyarázat. Aztán meg bizakodni abban, hogy a hallgatás kellően tagolt és félreérthetetlen. Hogy ugyan törés, de akkor annak meg szép, vagy legalábbis funkcionális. Én még a dzsinnből is kiszabadítanám a palackot, olyan kedvem vagyon. Tudom, hogy nem éri meg, de akkor is. Megsímit a délután és én meg hagyom. Ágyra hever az ami lever.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése