sebtolvaj

Van egy pont. Egy adott referenciapont ez, nevezzük így. S hogy mi a referenciapont? Hát az, amihez képest a dolgok jók vagy rosszak, szépek vagy rondák, jobbra vagy balra vannak, világosak vagy sötétek. Na, erről a pontról nézve én nem létezem. Bámulom ezt a pontot, pedig a pont sincs és én sem vagyok. Ez a pont az egyetlen ami biztos, ha nem lenne még el is tévednék. De ez is csak önzés, mert úgysincs merszem eltévedni, tudom, az a pont sose jönne utánam. Egy őszinte pont, megmondta. Kerek-perec. Nekem az édes, neki a sós. Az esete. És csak bámulom, ezt a nemlétező fontos pontot és félrebeszélek, magamnak. Pontatlanul.