sebtolvaj

Rámtelepszik egy hangulat. Rátelepszek egy hangulatra. Olyanok vagyok(!) mint a kő meg a moha. A szemem a függöny bojtán időz el, nézi hogyan fakulnak rajt' a porszemek. Átviszem az értelmet, vagy majd ő visz át engem, s ha így lesz, jó lesz majd e bizonyos függöny mellett. Kifordult hasú plüssmackók között, cérnán lógna gombszemem. Ha egy gyerek döntögetni kezdene, bízvást abban, hogy szót csal a dohányszín nyelvre, csak annyit mondanék: bazmeg, hol voltál ennyi ideig. Ejj, maradtál volna (a) csendben.