sebtolvaj

Valahogy eltalálni a szükséges, a létezés-mértékű egyensúlyi állapotot. Mindezt nagy madártejhabszerű (nincs ilyen szó) felhők között, nem rendhagyóan, természetesen az égben, azúrban, közben hinni tudni az úrban, nagy bazi mélynyomókon pedig a Some Velvet Morning bömbölne. Kédésekre válaszok hangzanának, kérdesekre válaszokat hangzanék, artikulálna a lelkem, nem formátlan heherészés formájában. Egzakt lennék, amennyire lehet, messziről szépnek, távolról okosnak tünnék, vagy fordítva, de mindegy is milyen lennék, mert mint mondtam a kékben gázolnék, és bennem a Some Velvet Morning ordítna.