"Emlékszel még ? - mit mondtál Vera,
egy étteremben mondtál néhány mondatot,
hogy mások vagyunk mi, más kor ez
mint a többi korszakok.
Jó, hogy túléltem ezt.
Jó, hogy túléltem ezt.
Jó, hogy túléltem ezt.
S folytattad Vera, ha várunk,
elszalad a korszakunk, a saját korszakunk,
egyetlen tett kell, valami jel kell,
hogy: vagyunk.
Jó, hogy túléltem ezt.
Jó, hogy túléltem ezt.
Jó, hogy túléltem ezt.
Azzal felálltál, és falhoz vágtál
egy hétdecis vagy literes fehéret.
Pincérek jöttek, örültem hogy vége,
fizethetek.
Jó, hogy túléltem ezt.
Jó, hogy túléltem ezt.
Jó, hogy túléltem ezt.
Jó, hogy túléltem ezt."
ésmégcsakannyi:
"Én a magam részéről a hetvenes években voltam a legboldogabb."
2005. március 20., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése