2005. március 20., vasárnap

Én olyan értelemben nem vagyok blogger, mint amilyenben te sem vagy blogolvasó. Láthtaod, itt semmi sicns a heylén, így hát ne ringassuk magunkat abban, hogy ez mint lehetőség egyáltalán adott lenne. Jóformán, minden csak kapott, és nem adott. Már pedig, ha kapsz, akkor mámorodottan nem azzal fogsz törődni, hogy akkor most te erre méltó lehetsz e. Mondatszerkesztéseim öncélúak, szavaim estlegesek, hol macskásak, hol forrókásásak. A nagy bloggerszabálykönyv dirrektíváira ugyanúgy nem fordítok kellő gondot, mint a magyar hejesírás szabájaira.(más bájokra azonban szoktam, mondjuk nem gondot, pusztán figyelmet)  van, hogy kis betűvel kezdem a mondataimat. megint más, fontos mondatokat is kezdek néha így. aztán vannak olyan mondatok is amiket le sem írok.(ezek a legszebbek). A,mondatokat,tagoló,jeleket,össze,vissza,tett,mondatokat,gyakran,túl,tagolom. Bizonyára hiheted te azt, hogy ezt én, azért teszem, mert mint én a blogger, neked, mint blogolvasónak, valami különös megfontolásból szánni szándékozom. Egy szóval közlök, ha hiszel nekem,... és az az lenne, amikor nem mondok semmit. Ilyen nyomokat hagyok, ilyen pacákkal maszatolom össze, azt amire én azt mondom, hogy: te, amire te azt mondod, hogy: én. Organikus graffiti.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése