...aztán a kezébe adtam egy zászlót, és valamit dünnyögtem hozzá, de nem tartalmi okokból, inkább csak azért, hogy vegye észre, hogy most én vagyok aki ad. Értetlenség volt a szemében, vagy félelem, már meg nem mondanám, annyi bizonyos, hogy akkor láttam utoljára, amikor készültem a szemembe zárni. Hát, hogy, hogy nem, magamban beszéltem, azt mondtam, mától lehetne mindig holnap. Egyvégtében. Ez ám a pálfordulás. A sárgaföldig fürdöm magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése