Vendégmunkás vagyok. Talán jómunkás is. Talán. De azért izgulok. Furcsa dolog vendégnek lenni. Még sosem gondoltam, hogy ennyire furcsa.
Vannak kapcsolatok, amiknek nem jut kategória. Mindenhonnan kilógnak. Skatulyázhatatlanok. Kuszák. Megfogalmazhatatlanok. Olyan kapcsolatok, amiket józan ész nem mér fel, azért, mert nem ér fel. A miérteket ilyenkor nem szabad feltenni. Mert a miértek mertek. Csakok. Hiába a mostmár tíz év és a majdnem három. Ő mindenre emlékszik, én csak homályosan. Ő mindig kapcsol, nálam a hívott szám gyakran nem kapcsolható. Ő vetít, én nézem. Múltat, emlékeket, politikát, zenét. És én nézem. Bámulom, nyitva felejtett szájjal. Lehet, hogy valahol itt a miért. Vagyis a mert. De én ezt nem tudom. Csak azt, hogy jó, hogy így van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése