Kategorikusan szeretném kijelenteni, hogy a Kedd az Enyém. Nincs
apelláta. És, elsőként szeretném megemlíteni a Főorvos úrnak, hogy
bizony nem látok egyetlen egy "Sablon" szerkeszt gombot sem, úgyhogy
nyugodt szívvel megígérem, nem hagyok magam mögött felégetett
tájékoztató falakat és síró gyermekeket.
Körülnézek, és furcsa érzés itt. Főleg az a szívfejű nő olyan furcsán
néz... nem is tudom, amolyan - te ne legyél itt okos. Rendben, nem
leszek. Ellenben, nem jöttem üres kézzel. Nagy kezem van, sokminden
belefér, egyszer egy sehonnan szalajtott kósza majom a világ vége
oszlopainak látta az ujjaimat.
De nem buddháskodom... Hoztam valamit, ami mindenkinek kell. Illetve kellene kelleni. Pokróczugnak
hívják, az a nagy előnye hogy könnyen mozdítható, fel és leszerelhető,
és igen könnyen lehet vele képzeni olyan légüres tereket, amik gyakorta
előfordulnak az emberek szívében, fejében, gondolatai között - csak itt
nem olyan erős a vákuum.
Ide lehet majd elbújni, ha harap a világ, és nincs több élő szervezet a gépelt szavak és a Főorvos úr között.
És nem, nem kell visszaadni. Majd csinálok másikat.
--- Szópihe
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése