sebtolvaj

Az egész nap, egésznap felhevíti, és az ember nem bírja már tovább lerúgja a cipőit, és belegázol. A lábai elé néz minden egyes lépésnél, mert jól akar lakni a látvánnyal is, mert nem elég csak érezni. Látni kell ahogy a lábujjak között a fizika törvényeinek engedelmeskedve az apró szemcsék utat törnek, és olyan a színük, mint a kalásznak. Mi magyarok meg amúgy is olyan kenyérfetisiszták vagyunk, hogy nem tudjuk kihagyni. Rész vagyunk. Mi vagyunk maga a részvét. Ezt nem mondjuk ki soha. Erre kínosan ügyelünk. Nem tudjuk miért nem mondjuk, mint ahogy azt sem igazán hogy mire ügyelünk. Csak álldogálunk ott, a hajakba néha belekap valami szél(ke), lebeszéljük egymást. És néha nézünk. Aztán pedig csak hallgatunk megint, mert neszez a természet nekünk. Ott állunk most,...ott ahol a part szakad. Fogalmazom. Fogalmazni akartam. Ezt.