sebtolvaj

Hogyan olvassunk ill. hogyan ne olvassunk sebtolvajt...

így ne:

Ismerek egy nőt,...nem, nem,...ez így nem igaz, mert én senkit sem ismerek. Elképzelek egy nőt,igen... ez így rendjén van. Erről a nőről azt kell tudni, hogy rengeteg félefajta csizmája van. Van neki piros, kék, sárga, fekete és fehér csizmája és beige színű is (ezen olykor összeszólalkozunk, az szemantika harcemezején tusakodunk, ugyanis szerintem a beige az nem szín). De van neki, na mije van neki, van lovagló csizmája, rámás csizmája, kerek formájú manó csizmája - felpenderedő orral -, van spanyol csizmája, és van az a kurvás, irreálisan hosszúszárú csizmája is. Van neki ilyen, mit is tagadjuk. Ilyen is van neki.
Tudom mert én vettem valamennyi csizmáját, puszta kézzel. Mert én csizmát, puszta kézzel veszek, és félvállról. Ám ezeket a csizmákat nemhogy csak én vettem, de azt is én mondom meg, hogy mkor melyiket. Azt is én mondom meg a Mikulásnak, hogy mit, mikor és hova. Mert egy nagy zsarnok vagyok. (Az én asztalomra, mindig kerüljön csizma - ez a zéletfilozófiám). A Nagy Főcsizmazsarnok,, ezt szoktam mondogatni magamban. Ne persze, ezt.
Aztán már csak az van hátra, hogy a Centrum Áruház ügyfélszolgálatis kisasszonya majd mindjárt bemondja, hogy sebtolvaj anyukát és sebtolvaj apukát. (várják a hangosbemondónál - a gyengédek kedvéért)
Én pedig a szépséges könnyeimet törölgetve szipoghatok, és azt mondom, hogy már megint..., hogy ez mindig így lesz. De mindegy lesz, mert a könnyek mögé bújva is látszani fog, bizony látszani, hogy nagyon is élvezem.

így se, de így legalább nekem jó: audio

<!--Ez a csizmás nő, ez az elképzelt,...ez az izé,.... van hogy napokig nem rúgja rám a livingrúm ajtaját, és én persze hogy az ajtóra haragszom.-->