...hogy most megy el az egész megint, már megint, már megint, az áltlánosból a nagyon is konkrétba, hogy alakot, hogy testet ölt, hogy megint..., és akárhogy is veszem félelmetes szál (gombolyagnyi gomolygás), és nem csak azért veszélyes mert műszál, hanem jó okom van feltételezni, hogy zokszó nélkül a nyakamra tekeredhet. Az is lehet, hogy nem lenne ellenvetésem a tekeredés ellen. Az is lehet. Meglehet, hogy most megint túl van itt valami lihegve, hogy a tüdőm egyáltalán nem szalonképes, és a szívem sem csupa.
Végezetül. A szobában nem az a rossz, hogy lakik itt egy madártetem, hanem az, hogy hiszi: a repülés való, neki, való.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése