színvilág

húzkodom a fiókokat, ahogy mindig teszem, ha az agyamnak van ideje. emlékek, tudatalatti, miegymás és akkor az álmok között haloványan feldereng egy piros gumicsizma. az álmosfiókban. hogyisvanez? de hiszen, akkor én színeset álmodok. nem lehet, ezt én színeztem be. ki. koncentrálok. mi van még? egy fehér liliom. nem ér, az ff-ben is lehetne. talán csak, hogy jobban érvényesüljön a piros. szépen kiemelte, nem mondom. a penge viszont felesleges volt. sebet ejtett? vérzik vagy mi? uhh. ezt majd később. ez egy kicsit sok így. aztán kicsivel odébb meg az a vörös haj. hosszú, hullámos, szinte földig ér vagy tovább, nem is tudom. nem látni, mert fújja a szél. hullámzik. mosolygok. tudom, hogy csak kölcsön vette. nem számít, most az övé és nekem természetes. most már.