Az arcomon érthetetlen jelek
rajzolódnak ki.
Titko-s-írás. Só, haj.
Most egy embert képzelek ide.
Olyat, akinek akkor is nyitva
van a szeme, ha csukva van.
Elképzelem, hogy van ilyen.
Elképzelem, hogy látom.
Legvégül azt képzelem el,
hogy elképzel engem.
Mert én aztán semmiből
nem maradhatok ki. Persze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése