olvasszunk fel tíz deka sebtolvajat. aprítsunk bele két jó fejet. pár perc pirítás után öntsük le valósziruppal, és azonnal tálalhatjuk. (juteszembe: az azonnal, az örökké és a soha szinonímák?)
kicsit persze zavarban vagyok. hogy így máséba bele. belekapok a más sebébe, ugye az olyan kellemetlen, az ember magára is haragszik, ha véletlenül, hátmég a másra. rövid időjárásjelentést közölnék, hogy tájékoztatást adjak magamról: fúj a szél és esik az eső. esőleső. a lencsefőzelék vajon mennyiben segít hozzá a hangulatjavításhoz? na, nem mintha javítani kéne a hangulaton, csak éppen megfogalmazni oly nehéz, hogy mit is szeretnék. a hangulatomon javítani, úgy önmagában.. nos ezt nem. nem ezt. mely testrészünk éhes vajon, ha folyton étellel tömjük tele a szánkat? (vannak persze bocsánatos kétpofárazabálások, mert a túrórudi például egyáltalán nem olyan étel, amiből lehet enni keveset.)
mindig úgy jövök - mármint blogni - hogy nah, mostaztán jól odabaszarintom a köznek a sohát, meg elmondok valamit. s amikorra ideérek, teljesen elfelejtek írni. mondjuk vissza is leszek dátumozva mindjárt.
vissza. vissza. van annak, aki el nem issza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése