sebtolvaj

a tényszerűség az esetem. ohhó, mint valami elvetemült ertéleklubos oknyomozó riporter jelmondata.. dehátkérem médiasztárnak is kell valakinek lenni. napersze, a kell az meg egy olyan szó, aminek nem is igazán kéne lennie, de ebbe most ne menjünk bele. a gprs-szel van a baj. úgy értem, elég baj az, hogy van, és itt vagyok. igaz, hogy még örülhetnék is, azok után, hogy az utóbbi idők agonizálásában megállapítottam, hogy szenvedésben egy raszkolnyikov hozzám képest ipari tanuló, mostmeg csak azon, hogy miért nem vagyok én végre tulajdonképpen jajde víg. vidám. vagy legalábbis lelkesült. (lelkesültet vörösborban pácolt lélekből készítünk egyébként, közepes tűzön. a közepes tűz, az olyan, hogy nem éget.) de egyébként ott van az a végre szócska, hogy végremár soha lehetnél valamilyen, ebből adódik, hogy csak türelmetlenség az egész, hogy mindig, és tényleg türelemhiány, hogy egyszerűen én nem érek rá. elfut az életem. segítsééég - mondom halkan, akárcsak micimackó, nehogy megzavarjak vele valakit.