sebtolvaj

Van az a határ...,van. Nem tudom hogy a szemhéjam az milyen vastag, de ilyen vékony kis határ ez. Odaesik a határ. Ez mindennek a határa. Ott dőlnek el a dolgok, ezen a ponton. Ahogy a lezárt szemek alól menedékjogért könyörögnek ezek a disszidensek, a gondolatmenekültek. Hogy bele a kintibe, a világba, a valóba bele. De szigorúak a fináncok, oda nem lehet csempészni a viháncot, bádogkonténer a szív, itt majd kitelelünk, majd meghúzzuk magunk. Az első bodzavirágzáskor már itt sem leszünk, jól elfelejtjük az egészet. És ami külön volt, összefolyik.