Annyi minden lennék, mint amennyi nem. Pontosan annyi ám. Utánaszámoltam. Kétszer is. És ha valami nem szeretnék lenni, akkor az nagyon, mint ahogy ha valami nem szeretnék lenni, akkor meg az sehogy sem nem leszek.
Pédául, ha karóba húznának sem Hamvas Béla, mert folyton magamban kellene beszélnem, hogy valaki egyáltalán megértse, hogy mit szeretnék, így aztán Hamvas Béla semmiképpen nem lennék.
Viszont,...más dolog meg lennék,...azt hiszem lennék én Kevin Spacey hamiskás mosolya, vagy csak a szájszeglete, ezer és ezer szempár nézné, hogy rezdülök e már, de én persze nem, eszem ágában sem volna az ilyesmi, és tetszene nekem ez az öncélú játék. Aztán lennék Turay Ida szeme is, televigyorognám a világot, napjában többször is, és úgy hívna mindenki: Tekintet úr.
Lennék még Bartók Concerto-jának első tételében, az első két perc, amikor azt mondják az emberek, hogy jujj, és nem azt hogy jesszusmáriám.
Azt hiszem szívesen lennék Mikes Kelemen rokona is, egész nap a mélfiókjaimat nyitogatnám, hogy izomlázam is lenne.
De szeretnék én a Scala - Wires című száma lenni, mert az olyan gyereknemzős zene, rossz nyelvek szerint csak egyszerűen kúrós, de én ilyeneket nem mondanék soha. Hát persze hogy, végigfutnék a hátakon, végig a gerincen, a szívbebe, az agybabe, a szembebe, és nincs mese.
Magam lenni unalmas. Magam-magamban.
(Lennék még B-Molll akkord is, de az csak akkor, ha két Cisz (moll) fog közre, hogy megtámasztanak, úgy gondolom, s ezt már olyan szép, hogy nem is lehet fokozni)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése