2004. november 20., szombat

eleven emberszomb

Kéne vennem egy szombat. Olyan tárgyatlan szombat, egy olyan alanyi szombat, ami élő vagy élettelen, mindegy is, de van. Kézzelfoghatóan, mint a szezámmagos kifli, mint a könyv az ágyban reggel, vagy legalább mint az a pár pihényi hó, ami mostanra eső lett. Kézzelfogható esővé.
Vennék egy megvehető szombat. Lemennék a boltba, kérnék egy szombat; nem akciósat, inkább valami díszcsomagolásos extra szombat, valami homáros szombat, mer' hamár szombat, és hamár homárt (homarat?), akkorugye. Megadnám a módját, megadnám magam neki, megvenném kilóra azt az exluzív szombat. Olyan szombat választanék, aminek üreges a belseje ugyan, mégsem egészen üres. Olyan levegősen férnének belé a dolgok: egy vendégmunka, egy reggeli könyv az ágyban, egy szezámmagos kifli, és igen, ó, igen, egy kis hó is, ami inkább eső ugyan, mire fel- és megfogod, de mégiscsak hónak induló. Pihepuha, s 'ah', s 'piha', s hősnő el.
Így teljesüljön minden kívánságom. Kaptam ma ajándékba egy szombat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése