sebtolvaj

Egyszer egy nő,...egy egész jó kis nő,...na nem olyan értelemben véve jó, és nem olyan értelemben nő, hogy naphosszat egymás ágyéka körül motoztunk volna, mert nem. Szóval ez a nő, akinek nálam meglehetős hitele volt, de mégsem volt adósom,...ez a nő, aki nagy barna szemekkel volt felvértezve, melyeknek látása is olyan volt mint narancsbőrnek a liposzóma,...ez a nő egyszer azt találta mondani, hogy annyi titkot sejt bennem,...hogy világűrnyit, így fogalmazott. Nem szarozott, én meg úgy tettem, mint aki nem hökkent meg, ő pedig úgy tett, mint aki nem tudja, hogy tudja, hogy én ezt, de pontosan ezt akartam ott hallani.
Aztán én nem kérdeztem ám meg (nyúlcipő), hogy a világűr alatt valami nagy büdös ürességet ért e, ahol a MÍR űrállomás is csak makettnek látszik, s hogy térkép e táj. Hogy kongok e bévül, hogy van e űrzörej. Nem kérdeztem, pedig eszembe jutott ez ott nekem, mert ha így van akkor én azonmód opponálok.
De nem kérdeztem én ettől a nőtől semmit, pedig ez a nő szerintem görög volt (és akkor meg kitől mástól ha nem tőle), de oly gyáva voltam, hogy még ezt sem mertem megkérdezni.
Azóta persze más ízű a dinnye, és fanyalgok, ha Platon csak szóba jön. Az olimpia iránt is csak mérsékelt érdeklődést tudtam tanusítani. Aztán volt egy másik dolog is, na az például egyáltalán nem görög, nem tudom mi. Na persze ő nem is mond ilyeneket, hogy bennem sok titkot sejtene, a világűrt meg csak akkor említi, ha a NASA honlapján brózol, de nem brózol.(Nem tudok erről semmit, egyáltalán nem árul el semmit a NASA-hoz fűződő viszonyáról. Se. Sóba se jövök. Van szeme, de nem tudom milyen színű. Nincs neve van. Helga. Nem tud róla.Távolságot tart. Ritkán csak üveggolyót. Ilyenkor tébolyult vigyor tanyáz az arcomon.) Jobb napokon azt mondja: igen, rosszabbakon pedig azt, hogy: nem. Úgy teszek mint aki érti. Megpróbálok görögnek látszani. Teccikérteni?