2004. november 27., szombat

Két fajta ember létezik különben tényleg.
Az aki el van felejtve.
És aki csak eztán lesz. (mi lesz?)
Nagyon azon vagyok, nagyon azon vagyok.
Nagyon azon van, nagyon azon van.
Rajta vagyok. Rajtam nincs.
Az ügyön. Az az egyén.
Rámegyek. Rá legyek.
Nem érem fel ésszel.
Fényéva nem láttam.
Soha se láttam
ilyen időt,
piros a hó,
és sárga a zöld

Viszonyunk (kám)formális.
Saját nyomába ragad a láb.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése