sebtolvaj

Konyhanesz a zavaron

Víg röfögés hallatszik ki a kocsonyából.
Tányérok tükrében magamat nézem.
Kéme vagyok hajdani mostnak.
És megállok egy völgyben,
és futnak szügyig a hóban az őzek,
sárgaszín mindenségben remeg az arcom,
ez az íztelen főzet.
Előbb csak néhány percre bár,
de elszenderettem, ágyamon kinyúltam,
láttam magamat alkonyi fényben,
majd magukra hagytam őket,
azt aki leszek és azt aki voltam.
Van egy hely, van, remélem,
ahol az igen: igen, a nem pedig: nem
igen-igen és nem pediglen,
arra kérem a teremtőt, hogy
odamennem megsegítsen.
Kocsonyán lógnak a szemeim, mik vogymuk.
Átmeneti halmazállatok vogymuk,
éppen hogy nem szilárdak,
éppen hogy nem folyékonyak.
Szügyig a hóban.
----------------------------------------
(Fidel Gasztro - gasztrognóm)