2004. november 2., kedd
Lefogok egy akkordot. Lefog egy akkord. Még elszállnék, vagy mi. Olyan könnyű a levegő, mint ha épp nem is lenne. Magam is olyan könnyű is vagyok, mint aki nincsen. Dallamot festünk az égre. Elragadtatom magam, hú de nagyon elragadtattam magam. El vagyok ragadtatva. Mindenhol enyvet hagyok magam után, fénylik at út, rég láttam már csigát. Az ablak giccses képet keretez. Innen. Vajjon onnan, milyen a látvány. A magyarokat érdeklik e még a képek. Szoktak e ők nézni még. Szoktak e hazudni. Szoktak e botlani. Valahova el kellene menni, nem tudni előre, hogy hova. Mondom, elragadtattam magam. Megnyálaznak és egy borítékon találom magam. A címzett meg ismeretlen. Hú, az nagyon ismeretlen.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése