2004. november 13., szombat

Nagyanyám kutyái


Nagyanyám kutyái, már rég az örök vadászmezőkön vadásznak vadkacsára. Ez nem biztos, de nagyon valószínű. Ez még csak nem is valószínű, de nagyon jó lenne, ha így volna. Azt támasztaná ugyanis alá, hogy olyan mint gondviselés nem csak a fejemben létezik. Nagyanyám kutyái tudtak élni. És meghalni is tudtak, nem szomorítottak bennünket hosszú agóniával. Este még pajkoson csaholtak, és éjjel kilehelték legvégső lélegzetük. Nagyanyám kutyáit - mindet - egytől egyig Dundinak hívták. Ez egy egy nagyon áttetsző világ, árttlan létezéssel, halálos méltósággal. Nem is eszek szárnyasokat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése