2004. november 5., péntek

Pohár a kézben. A másikban egy palack. A dőlési szöget elrontani, készakarva (azt mondani: készakarva) és nézni ahogy a pohár falán a folyadék lassan túlcsordul. Ez tetszene, (azt mondani: tetszene ez nekem), ilyen értelemben lenni szomjasnak, hogy még a tevék is megállnának egy pillanatra. A karámban, a parámban. A Fővárosi Növény- és Állatkert pedig úgy ahogy van, belém szeretne, (azt mondani: belém szeret). Fülig pirul.
Simitsd meg a púpomat, szerencsét hoz. A műholdak is megállnak az űrben. Volt egy váratlan elképzelésem, de leelőztem. Volt egy váratlan előzésem, elképzeltem. De úgy van, hogy járni, de még szállni is, csak a gyalogutakon lehet. A rajtam átmenő forgalom. Nem akarok semmit se mondani, azért beszélek (azt mondani: nem akarok semmit), (azt mondani: azért beszélek). Bejön a szobába, egy bizottság, egy küldöttség, egy érkezettség, egy nem tudom mi, elébem állnak és azt mondják: Na mi lesz már, Pinokkió. Fásulok, de nem érzem. Olyan unalmasat álmodok, hogy elalszom rajta. Nekem, a Balaton a Himalája.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése