Van amikor papírt fog az ember, egy szép sárga noteszpapírt. A bal kezével lefogja szépen a jobb kezét, az olvashatóság okán, majd vár az írógörcsre. Aztán az jön is, mint a jégeső. Ezalatt mások, bújják a nagy főszabálykönyvet, hogy van e vonatkozó jogszabály. Megmondom én, anélkül is ha kérdeznék. Nincsen.
Aztán erre lehet azt mondani, hogy: ugye hogy tudod te ezt.
Tudni is érteni között Bélázok,...bénázok... nem,...mélázok el.
Azzal a hülye fával mi lehet ? Úgy értem, emlékszik e rá, hogy napjában többször is megszámoltam a leveleit, a körmöm alá ment a nyirkos föld, ahogy megtisztítottam a tövét. Elkellett dugnom a kezem. Úgy értem, hogy máshogy lenne e most, ha nem számolok, s ha nem megy a föld a körmöm alá ? Be. Hogy éppen olyan a szemem, mint a beton, ami körbezárta. Éppen úgy szorítom, csak én a szememmel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése