sebtolvaj

Van az a valaki, akinek a neve el van felejtve. És ez a valaki, egyszer megkérte az Andrást, hogy hozna be neki alkoholt a házba. És az András, meg az a valaki akinek a neve el van felejtve, ...ők jól tudták, nagyon is, hogy oda aztán semmi ilyen veszélyes dolgokat nem lehet vinni. De az András, az valahogy kedvelte ezt a valakit, akinek a neve el van felejtve és kedves is akart lenni hozzá, hogy valahogy kimutathassa azt hogy kedveli,...azt szerette volna csak, hogy kimutathassa, hogy nyilvánvalóvá tegye. Mert az András az olyan volt, hogy ő nem szeretette úgy mondani azt, hogy kedvel valakit,... szóval nem szerette, úgy mondani, hogy azt mondja: kedvellek. Az András ilyen fiú volt. És az András már délután kiment a boltba, és meg is szerezte amit kellett. Aztán ivott is belőle, meg adott is. Így volt. Aztán az a valaki akinek a neve el van felejtve, az az este folyamán rosszul lett, és másnap össze is hívtak mindenkit, hogy borzalom történt, és a végére kell járni, mert a szabályok. És akkor az akinek a neve el van felejtve, az zokogni kezdett, és alig lehetett érteni a szavait is, úgy rázta a sírás. És akkor mindenki nagyon sajnálta amiatt, hogy az András tegnap kevert valamit az üdítőjébe ennek a valakinek, és hogy milyen ember ez az András, azt mondtuk akkor mi ott. Aztán az Andrást még aznap páros lábbal. A valakit, akinek meg a neve el van feljtve, azt csak napok múlva. Én csak az András nevét jegyeztem meg, annak a valakinek a nevét nem.