sebtolvaj

Ha történetesen egy szép napon, fogná magát ....a világ (na ez jó nehezen mondtam ki, mert valójában, azt se tudom, hogy a szó maga mit jelent) változna egy nagyot, kifordulna önnön sarkaiból, és megengedné azt a luxust, hogy ébredés után a mi ráncaink maradjanak a párnán, 8 napon túl gyógyuló , makacs sérüléseket okozva. Nos , akkor azt hiszem minden más is megváltozna. Attól a naptól, minket nézne a tévé, megtalálnánk varázsütésre magunkon az enter gombot,látnánk a fában az erdőt, és különbek lennénk mint Kovássné Kósa Vászjánál. Az idő sem bennünk múlna ám, hanem általunk. Szóval az eldorádó úgy jönne mit egy nyári zápor. A nyári záporokat meg úgy szeretnénk, hogy arra gondolnák érdemes lenne utána, lefeküdni az aszfaltra, és nem lenni többet. Csak annyit mondanánk még utoljára, hogy: köszönöm. Halkan mondanánk ám, de mégis mindenki meghallaná. Megállna a körúton a forgalom, a metrók is a föld alatt, az oroszlánok bődülnének egyet a Lánc-hídon, kondulna egyet a Mátyás templom harangja. Ha egy szép napon, fogná magát a világ, és megtenné nekünk az, hogy helyettünk változik és nem általunk, azt hiszem másképp volna. Akkor azt hiszem olyan hálás lennék érte, hogy bizonyos szavakat törölnék a szótáramból, például én onnantól kezdve nem mondanék ki bizonyos dolgokat. Vagy is nem úgy ahogy eddig tettem. Butaság harminc évet várni a vasútállomáson, azt remélve, hogy jön egy óceánjáró. Egy anya. Egy hajó.