A másodunokanagynénik harmadunkotestvérei. Nos, ők sokat tudnak a viláról. Egyrészt, koruk ellenrére olyan színű rúzs van midegyiköjük bitrokában, ami nem is szerepel a színspektrumban. (Rám kedves ufók vigyáznak) Másrészt a lipsticket olyan vastagon hordják fel, mint ha legalább is egy a müvészettörtnétből egy eddig kimaradt irányzatot próbálnának pótolni, utólagosan. Ha megszólalnak, csak a szájakat lehet látni, és a makulátlan műfogsorokat. Számomra ismeretlen márkájú cigarettákat szívnak, és a paprika embargó első napján, perfekt tudják, hogy mit és hol kell beszerezni. Jelszavakkal látják el a család legtöbb tagját, címeket, neveket memorizáltatnak velük. Még ha akarnék, akkor se lehetnék antiszemita, mert az ő kutyájuk kölke vagyok. Determinálva vagyok. Hálásnak kell lennem, hogy mi pörköltünk, majd olyan piros, mint a nagynénik szája, nem ugyanolyan, mert az lehetetlenség volna.
Volt egy nő. Sose festette ki a száját, kapott is tőlem egy eyecapture-t. Mert én, minden hátránya ellenére, bizony szeretek színvak lenni, tetszik a sápadtság. Jobban észrevenni rajt a változást, ahogy az izgalom, a szorongás szirmai megjelennek az arcukon. Szeretem azt is, hogy a sápadtak, soha nem mondják azt, amikor leejtik a tányért, nos azt szeretem bennük, hogy soha nem mondják az, hogy jesszusmáriám. A sápadtak ugyanakkor midig alsónadrágot vesznek névnapokra, nem akarok tapintatlan lenni, viselem, ha már kaptam. Jelen állás szerin 17 db alsó nadrágot viselek, egy időben, egy helyen. Még csak azt se mondhatom, hogy van vér a pucámba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése