sebtolvaj

9 éves lehettem. Volt egy kutyám, a Bobi. Háromlábú kutya volt , anyai nagyapám meg cipész. Vegyük észre, hogy ez a véletlen műve. Én ezt a Bobit, valahogy nagyon megszerettem. Nem volt különösebben szép jószág, de viccesen pattogni kezdett, amint meglátott. Mókás volt. Azóta  nem volt kutyám. Az ember ugyanabba a kutyaszarba nem léphet kétszer.
9 évesen, viszolyogtam azoktól az asszonyoktól, akik, ha leejtették a tányért, és szétfröcsögött a sok szilánk a konyha kövezetén, akkor azt mondták: jesszusmáriám. Hetekig nem szóltam hozzájuk. Sokáig azt hittem, hogy tányért, egy asszony nem ejthet el véletlenül. Azt hittem dirrekt, az én bosszantásomra csinálják.