sebtolvaj

Nem is vagyok itt. Itt vagyok. Kerülök egyet, kerülöm a látszatot. Megkerül engem a látszat, bosszant, hogy unalmas vagyok, mindegy, majd valakin számonkérem, elverem a port, mert az ember nem haragudhat olyan sokáig önmagára, hogy mit hogyan. Majd segítő kezet kérek, előre szólok, hogy harapni fogok, legyen gond a szájkossárra, az meg már a mondás miatt, hogy felfogja a szavakat. Veszett vagyok. Soha nem etetem a hattyúkat. Kenyérrel soha. Már soha.