sebtolvaj

Szoktam mondani. Azt hogy én, azt mit és hogyan. Komolyan veszem ilyenkor magam, mert van, hogy tudok hinni magamban. Úgy van ez, mint ha neked hinnék, Hogy vetítek, hogy projektálok, hogy elképzelem a képzeltet. Léhaság, mert ami el van képzelve, azt minek elképzelni, százszor és százszor, azt már egyáltalán nem kell elképzelni. Képzeletem van (kétoldali és tűszős,...etc, blőeee). S hogy mim nincsen? Azt hiszem nincsen benne köszönet. A fal adja a másikat. Szép fal, jó fal, de fal. Default.