sebtolvaj

Bizonyos dolgokat természetesnek vettél, mert úgy történt ahogy és te nem gondoltál azzal, hogy ez mennyire szükség vagy törvényszerű. Tudomásul vetted, úgy ahogy van. Mert azt akartad, hogy az legyen. Hogy az ébredés egyet jelentene az eszmléssel, hogy akkor megint az van ami tegnap, csak más szemüvegen át.És azt is halálosan természetesnek vetted, hogy ez így és csak így lehet. A tévesztések a mérföld kövek, azok mentén haladsz, és csak néha érdekel a hova.Haragszol azokra akik közömbösek, holott te magad is azzá váltál ezen a hülye túrista úton. Hagytál elhitetni dolgokat magadról és néha elhitettél ezt azt magadról. Meglehet pusztán a misztérium miatt. Hogy neked elemi szükségleted a titok, az a fajta amelyik mindig leleplezi magát és ezért nem kér tőled bocsánatot, no nem mint ha ez számítana, csak a protokoll miatt gondolsz erre is Te magad is kevésszer kértél bocsánatot. Bántani is titokban tudsz, észre sem veszed, csa kévekkel később. Sovány kenyér. Igazi megbánás sincs benned, csak annyi amennyit a helyzet megkíván, patika mérleggel van nálad ez a megbánás dolog is. Már megint valaminek a szélére menni, de nem lenézni, csak tudni, hogy ez valaminek a széle (nagy kísértés vagyon ilyenkor bennem pedig, lenézésileg). Aztán megúnod, vagy belefáradsz és akkor nekieredsz másik szélt keresni. Nem tudom, talán szédülni szeretnél, de nincsen elég vér a pucádban. Mert a vért sem szereted. Mész a szélétől a széléig, mint egy felhúzos játék. Gép vagy, szép vagy, itt vagy. Ennyid van. Annak aki elhiszi.