No, jó. Tobzódik a város önmagában, engedem neki. Tán gyönyörködik is, nem tudom. Megyek. Fel a várba. Emlékportya, sebhelyek ünnepélyes megkoszorúzása. Himnusz -belül - jól megtépem a balsorsot. Senki se vár ma. Na, jó igen, de nem ott és nem akkor és nem az, a többi stimmel. A végén a hegyre megyek - ott kötök ki.
Hamár ott vagy - gondoltam ezt én, olyan majdnem mélabúval szokom gondolni ezt olykor, hogy kelj fel és járj. Aztán jártam. Még mindig tetszik a szelidekek bundájának a redőzete, és hogy mindez bronz. Három hülyegyerek birkozik a harcsával, aki pont pofán köpi a központi figurát. Nyilván annak szánta az alkotó. Mókás jelenetnek. Hát nem tudok rajta röhögni. Aztán lenézni is, mert ugye, az ember már csak ilyen, ha fent van akkor lenézni akar. Ez a folyó, vagy mi, meg ott lent mint egy bazi nagy koszos szőnyeg kéretlen elterül. Mindegy, tételezzük fel, hogy Bécsben tényleg kék a duna, és hogy ott annak látszik, ha valaki annak akarja látni. Innen (fentről) a nyüsgés is statikus.
Aztán menekülőre fogni és sebtében...
De aztán nő és mellette kocsiban (babacar) gyerek szendereg. Hegedűtok ésatöbbi,benne némi pénz. Ez a nő nem rongyos. A szemem sarkából nézem persze mindezt, jól belém nevelt gyávasággal.
Nem rongyos és tiszta a tekintete, a hegedűn meg úgy csillan a nap, mintha öröme volna benne.Ekkora cinizmus egy központi égitesttől nekem sok, nem tudom más hogy van vele,. És hallgatom, ahogy hangra hang (népdalok, meg Brahms - nyilván a piaci igények) és kérném, hogy ne, hogy ezt itt most ne, hogy én ezt nem érdemlem, hogy ezt nem én csinálom, ne engem vágjon pofán a kiskecelányommal. Aztán persze azt is kérdezem, de ezt akkor már magamtól, hogy ha nem engem, minket, titeket, akkor ugyan kit. Mert hogy valakit azért már csak pofán kellene vágni, hogy mások méltóságával pettingelnek. Persze hogy nem tudok felelni. Megvagyok bántva és a megbátott ember mindig hasznavehetetlen. Elsomfordálok (eldeformálódok) kínomban. Az útszélén a kocsi, benne gyerek szendereg.Nem alszik, csak bágyad. Tán ilyen alkalmakra meg kellene tanulnom néhány mesét - altatónak.
2004. május 27., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése