2004. május 29., szombat

MIlyen különös a véletlen. Ez az alvás a hegyen. Hogy még véletlenül sem lehet kikerülni semmit egy jó ideje. Hogy minden emlékeztetni akar valamire, de többnyire nem önmagára. Sejtelem. Nem tudom, hogy miként, de ez a szó jutott most eszembe, nyilván oka van, mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy az okot magát már réges rég nem tudom. Elütni mindent azzal, hogy van e plafon, hogy én csak jól körülírva érezném jól magam. Határ. Hegy. Három a magyar igazság.No lám kozmopolita vagyok.Szög,zsák,folt,seb. Csak ennyi még.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése