sebtolvaj

Majdnem volt egy alkalom, tehát ehelyt nyugodtan érthetjük úgy, hogy egyáltalán nem volt, ám mivel lehetett volna mégis úgy kell lennie mint ha lett volna. Nos, azt mondtam volna szemébe nézve, de mélyen ám, hogy neki látok. Ebben persze már alapból benne foglaltatik implicit formában, hogy magamnak ugye nem, hogy magamnak nincs tovább látni és nézni is csak, ha nagyon muszáj. De neki szívesen látnék, ami alatt azt is értettem volna, hogy akkor ott neki adnám a retinámat, íriszemet, és csarnokvizestől, mindenestől. Ha akarja még fehér botot is szerzek hozzá, csak azért hogy nyomatékot adjak annak, hogy nem neki botladoznék, nem neki tapogatoznék a sötétben, hanem neki látnék.Akárhogyan is de látnék.
Egyébként amikor ezt mondtam (volna) egy terasz korlátjánál állunk, a korlátnak háttal én, ő meg persze velem szemben.És délután mondtam volna 14⁰⁰ és 15⁰⁰ óra között + 9 C fokban, 67% páratartalom mellett. Persze hogy a korlátnak én lettem volna háttal, ő meg nagyon is közel jött én meg már félig a korláton vagy inkább egybeolvadva azzal, a földet néztem és hátráltam egyre, ahonnan majd egyszercsak nem lesz tovább.Nagyol közel jött, mint ha csak nagyon aprólékosan szemügyre akart volna venni, én meg álltam csak ott a korlátnak szorulva már olyan szorosan, hogy a bőrömön a korlát akantusz levelei lenyomatot hagytak.Olyan volt mintha nézne, nekem meg már ott a nyelvemen, hogy, neki látnék.de nem lehetett kimondani ezt valami miatt, mert nem azt akartam mondani hogy neki akarok beszélni, henem csak látni.
Hát ennyi történt mindösszesen, hogy ott maradtam  félig vakon, de azóta is van az az érzésem amikor körbe nézek, hogy sok mindent csak neki látok.Ilyen galériáim vannalk nekem, azokat hordok a szemhéjam alatt, mert neki kell látni.