Háttal nem kezdünk mondatot. [Dehogyisnem].Mert mi más is volt a részemről, még ha nagy nagy áttéteken keresztül is amikor Évának, bizonyos teagőzöket ígértem (ma már nem fontos hogy hol - na jó a város számos pontján). Illetve csak kecsegtettem vele, incselkedtem, vagy mi. Az volt talán a háttal kezdés egyik eklatáns példája részemről. Nem is háttal volt az már, ha jobban meggondolom, sokkal inkább hanyatt (homlok).Szóval hanyatt, az meg a megadás jele, a lesz ami lesszé. Egy kezet, főleg, ha ő van a végén minedképpen nehéz elengedni, de talán akkor az mégis más(nem könnyebbb, de más), ha az illető kéz legalább egyszer már meg volt fogva, még ha csak képletesen is, mert akkor már ott a nyoma és semmi vegyszer nem mossa le onnan és akkor már elég a kézre nézni, aztán nincs kecmec, akkor nekem ő ott megjelen(ne).Az előbb felsoroltak okán, bizonyára háttal, de az sem lenne baj már, a többit úgyis tudom.Nem vagyok az a frontális típus, nem zavarna.Mert ugyan a létével van a baj,illetve annak a hiányával vagy annak minőségével.Ahogy ő bennem van (maradt), így háttal.Na, jó marasztaltam is.
Nincs is tanulság (persze van, de a butaság mimikrije rajtam), mindenhonnan és mindenhogyan lehet kezdeni mondatot, háttal is hanyatt is, sőt hassal is (lsd: hass, alkoss, gyarapíts).
Most nem is érzek egyebet, csak azt, hogy egy mondatra volna szükségem,hogy abban most nagy hiány mutatkozik, hogy egy jó mondat kellene csupán. Mindegy hogy, hogyan. most az sem lenne baj ha háttal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése