sebtolvaj

Egy mélre várok éppen (az éppen, az azt jelenti, hogy úgy cirka 20 éve). Már akkor vártam rá amikor még nem is volt.Mél. Ne kerteljünk (bár az idő kedvezne neki),mondjuk ki nyugodtan; én egy mélhajhász volnék. Nehéz a szembesülés. Nehéz dolog. Nincs ugyanis is megírva még. Mit lehet tudni, az is lehet, hogy nem is lesz megírva soha. Mégrosszab; lehet, hogy megsem kell írni. Azt sem lehet tudni, hogy ki fogja megírni. Bődületes.Lehet, hogy nekem kellene. Nem szólt nekem ugyan senki,de senki, mert részemről rendben, ha nekem kell nekilátok nyomban,rajtam már ne múljon, meg egyébként is nyűg nekem ez a várakozás. Megírnám én, meg bizony, de más kenyerét nem venném el szívesen. Ezért várok. Hogy jön a mél,hogy jöjjön már. Vagy hogy valaki szól, hogy én vagyok az a valaki aki megírja.Várok.Körülnézek. Sehol semmi (senki), elébb az jut eszembe, hogy nagyon előreszaladtam, aztán meg az, hogy nagyon is lemaradtam. Aztán várom ezt a mélt. Fogalmam sincs mikor jön, fogalmam sincs mi lesz benne. Csak várom, fogalmam sincs miért.