Most meg jön az, hogy én önkényesen (valójában nagyon is kényesen) kiragadok bizonyos text-eket a megszokott helyükről és azt akkor használom őket, Kisajátítom. Valaimre. Privát rezervátum, legelnek a szavak. Bolond szél fúj. Nem onnan ahonnan várnám, ez összezavar. Ma úgyis nekiindulok, soha nem tudom, hogy hova. Ez képletes. Képlet. Az élet vegyjele mi volna? Mengyelejev ezzel még adósunk vagy. Ám tetszik ez az egybeesés, ami valójában összeesés. Csak ájulat. Hülye az aki reggel is az estére gondol. Az ágy a mindenem. Mindenem az ágy. A kiszámítható elájulás, olykor. És akkor be van népesítve minden, és akkor nem kell egyedül, és akkor semmi sem sarkos, és akkor soha nem akadok bele saját horgaimba. És akkor minden úgy ahogy..., de véletlen sem.
Kezd a blog beteg lenni, orvosért kiáltanék. Nincs szívem.Na most melyik akkor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése