sebtolvaj

...nagyapád - van ennek vagy 20 éve is - a kertben a gazokkal való kilátástaltaln harcot rendre 11:30 -kor adta fel. A sors különös szeszélye folytán ez pont az én ebédidőmre esett, akkor volt nekem az én evésem. Ami nagyjából abból állt, hogy nagyanyám próbált észérveket felsorakoztatni amelett, hogy enni kell. Semmilyen praktikától nem riadt vissza amiatti agodalmában, hogy unokája egy szép reggelen már nem lesz az ágyban, mert elfogyott. Ezért találta ki a mintás tányér összeesküvést, mely tányér alján egy pajkos kutya harapott fenékbe egy kis megszeppent fiúcskát, s ennek mielőbbi meglátása rendkívül motiváltá tett, vizuális éhségem lett itt összekapcsolva a ténylegesen nem létezővel. Erős germán hatású grafika volt (nevezzük ennek), de ne számítson Misa Mackóra akinek a nagyanyját Nedermannak hívják. De nem az evés a lényeg, egyáltalán nem. Hanem hogy nagyapám bejött a nyári konyhába.Behúzta maga után a szúnyoghálós ajtótt, majd elhevert egy kiszolgált priccsen. Aztán nézet engem, ahogy eszem, hogy jól látja ő, hogy mi folyik itt,de ez így van, férfiaknak születtünk, ez a sorsunk, mindvégig etetve leszünk. Csak most rossz. Később megszokjuk, aztán meg hálásak leszünk érte.Hogy így van ez rendjén. Jobbjába vette a légycsapot és cinkos mosoly jelent meg az arcán (valójában csak huncutul tudott mosolyogni,/ez az egy fajta mosolygása volt/ elég szegényes repertoár, de azt hiszem, le lehet élni így egy életet, szó se róla le is élt). Szóval a jobbjában a lécscsapó, akár egy jogar és hirtelen amint egy a hatósugarába ért (volt ilyen neki) egy nyártól megmámorosult légy, lesúlytott, könyörtelenül. Közben engem nézett és mosolygott és az volt benne a mosolyában, hogy tudja ő és talán segíteni is a menekvésben, de enni tényleg kell, nincs mese. Az a nap ilyen csekélységgell járult hozzá emberré válásomhoz. Azóta tudom: enni kell. Aztán amikor már a legyekkel való bíbelődést is elúnta, vagy tán  nyár az ő szemeire is kis ólmokat helyezett, szemébe húzta a simléderes sapkáját. Estét csinált. Délidőben. Nagyon irigyeltem ezért. Talán csak azért a mozdulatért. Feje fölött Szűz Mária és Sokol rádió. Ha kivégzem a levest, teljes figyelmemmel a vízállásjelentés felé fordulhatok. Úgy hallgattam mint egy mesét...hajóvonták találkozása tilos.