Ma már megint (bizonyos értelemben véve) holnap van, azaz hétfő (a megindulás napja), mint ahogy keddenként is rendre szerda van. Hogy gyorsítom az időt, a kerekét vagy a vas fogát..., ő izé, hogy van bennem ez a várakozás, igen, jókora (böszme) várakozásnak lehetne leginkább mondani, hogy majd megmoccan végre valami,valami aminek végre meg kell moccannia, hogy a horgonyokat egy könnyed mozdulattal felhúzom (bazi nagy bicepszeket képzelek ezért magamra).Bedumálom magamnak, hogy erős vagyok. Hogy egy PszichoPopej és én szelem a habokat nem azok engem és Spenót Eldorado vár.Meg minden.Meg minden. Meg minden. Meg minden. Meg minden.
||: Az ismétlés a tudás anyja:|| (az én anyám ellenben azt mondogatta hajdan, hogy ne kelljen mindent kétszer mondani, - akkor most igazodjon ki az ember, vagy elbutuljon)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése