sebtolvaj

Nap mint nap szembesítenek vele. Minden lehető alkalmat megragadnak, ha tehetik, hogy azt éreztessék, hogy vagyok, telefonálnak, emeséznek, emileznek és kitudja még.Lehet hogy volt már valami tömegtüntetés is a hősök terén, de a hősök terén nem vagyok nagyon eleresztve.Alulinformált vagyok. Két szintje van egyébként.Az óvatosan érdeklődős.Meg a valamit akarós.Aztán az is megesik, hogy ezek rendkívűl kombinatív formáival találom szembe magam. Ha úgy tetszik, bevagyok bizonyítva, mint egy matematikai tétel. Nap mint nap. No, hogy azokról is essék szó akik meg egyáltalán semmit nem csinálnak, hanem hallgatnak. Nekem. Arra várnak, hogy majd helyettük megyek őrületbe, mert nincs forgatókönyvük erre az eshetőségre. Persze bánt az ilyenforma hallgatás mert voltaképpen közöny, de nekem szól, a létezőnek.Én meg hálás típus vagyok. Tehát, megint csak bevagyok bizonyítva. A létezésem. Nekik beszélnék leginkább. Ezeknek a hallgatósoknak. Furcsa. Hogy mondanám, hogy únom magam. Hogy únom ezt a folytonos bizonygatást dirrekt és indirekte egyaránt. Talán ezt. Talán ezt mondanám nekik. Ki tudja, tán irígylem is őket, hogy minderre képesek, de semmi pénzért nem lennék olyan mint ők.Mert őknek lenni is únnék. Most már a falnak beszélek. Mandínerdialóg. Szóra sem érdekes. Amit most mondani akartam azt hallgattam el éppen.Nem tudok betelni magammal. Torkig vagyok. Egy rohadt csalódás nem sok, annyit nem tudok okozni magamnak.Valójában meglepetést nem tudok okozni, csalódás terén.Mert ott meg jobban jártas mint a hősökén. Nektek mondom, ti távoli némák. Únom magam.