Csak egy álom:
Egy bizonyos Ikarusz nevű ifjú, kit hajtott a hév,
ám amely korban élt ő, nem volt még Malév,
sem itt, sem Göröghonban, sem a földön egyáltalán,
repülést csak kezükkel mímeltek a tavernák falán,
az emberk,ha jött a naplemente, s vele az este árnya
hüvelykujj volt a fej a többi nyolc meg a szárnya.
nagyot gondolt hősünk, kitalálni sem nehéz,
ha a nap ott az égen mindig, miért ne én a kéz?
sebtében atyjához szaladt, s ha nem tévedek,
Daidalosz így szólt, halkan: az ideád remek,
a tengerhez siettek,mely közel volt, az Égei,
vizsgálták az eget, hogy hol vannak végei.
Aztán persze, gyorsan, a szárnyboltba siettek,
némi madártollat, s egy kevés viaszt vettek
ám így maradt minden, félben a látomás,
megállt a busz – az Ikarusz-, ébresztett a sofőr,
szálljon le kérem – ez a végállomás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése