sebtolvaj

A titokzatos VR. Sokat dolgozik. Ettől meg baromira fáradt. Nyilván mástól is az. Nem találgatok. Beérem azzal amit mond nekem. Ez ritkán esik meg. Baromi titokzatos. Az ember azt érzi, hogy meg kéne fejteni. Az ember ezt érzi. Nem fejtem meg. Meglehet,(megengedem) hogy egyáltalán nem az, csak én akarom annak látni. Lehet, hogy egy darab titka nincsen, ami nehezen elképzelhető, de nem lehetetlen. Az is rejtvény, hogy hányadán. Mi. Nincs tisztázva. Nem is igen van mit. Azt mondja öreg. Hogy talán azért lehet ez az egész vele és hogy őt is éppúgy foglakoztatja múlás és telés. Mindene megvan. Nyugodt az élete.Jól akarja érezni magát és van hogy ez sikerül. Nézem a kezét.Megváltozott. Ásítani úgy ásít mint régen.Talán - ha már ennyire azt akarom, hogy titka legyen - ez az. Hogy az ásítása állandó. Nem tudom mi a tervem ezzel a titok dologgal. Lehet, hogy pőrének látom őt és egész egyszerűen ráadnám ezt az egész titokzatosságosdit, mint egy pullovert. Nem szánom és nem sajnálom - nincs is nagyon miért. Csak jó lenne valamit neki adni - nekem aztán semmim - marad hát az, hogy ne legyen titoktalan. Magamért csinálom, persze, titkokat neki.