sebtolvaj

...vidék és persze megint a nyár, te meg a tébolytó nyaraid, meg hogy gyerek vagy. Meg-meg látogatnak ezek, elhömpölyögnek a lábaid elé. Mikor azt hitted, hogy a szeretet az egy fejőstehén és te pont a jó felén állsz. Nem méláztál egyáltalán azon, hogy ez egyáltalán nem törvényszerű, hogy egyszerűen csak szerencséd van. Az érdekelt, hogy a kertet a magadévá tedd, hogy az utolsó bozót is a tied legyen. Habzsoltad a kertet...és a dunakavicsot.Csak a keresés lázára gondoltál és az utolsó ecetfára is kiakartad tűzni a zászlódat. Mindenütt nyomokat hagytál, azt akartad hogy tudják, hogy te ott jártál. Nagyanyád gyógyszeres üvegcséit is ezért ástad el. Leletnek szántad, azt akartad hogy megmaradj, nem gondolkodtál ezen, csak tetted amit diktált az ősből jött ösztön. És léteztél, de olyan könnyen, hogy most már elgondolni sem tudod, vagy csak nagyon nehezen, ha egyáltalán. A nyár mindig téboly, lehet hogy éppen erre van szükséged.És persze egy tehénre, csak aztán vigyázz, mert most már senki nem tesz a helyedre, neked kell oda állnod. A jó felére.Egyedül