2004. május 31., hétfő

Bereményi Géza


  Karom kitárva


Karom kitárva, körbe forgok neked,
magam ajánlom, vedd meg az életemet.
Nézd meg az arcom, nézd a bőrömet,
ha, már árú lettem, hagy legyek tied.
Karom kitárva, körbe forgok neked,


mondd, mennyit érek, s én azonnal tiéd leszek.
Tudok pár trükköt, mit nem tud senki más,
vidámmá teszlek, van egy titkos fogás.
Vedd meg az arcom, vedd meg az életemet,
Nézz a fejembe, mi benne van, tiéd lehet,


az amit láttam ott, mindenképp tied,
a jövőm a múltam, az összes évtized.
Egy ilyen élet, nem jár akárkinek,


mondd már az árát, mondd mennyit ér neked.
Egy ilyen élet, nem jár akárkinek,


mondd már az árát, mondd mennyit ér neked.
Előtted állok, vegyél meg, olcsó vagyok,
tudok egy jó pár, sosem volt gondolatot.
Ha félni kívánsz, kaphatsz álmokat,
árvizet, felhőt, véres tornyokat.
Előtted állok, nézd meg, már olcsó vagyok,


kezet és lábat, cipőt, én mindent adok.
Tudok pár titkos, régi nagy szabályt,
mitől az ének, keményből lágyra vált.
Tudok egy módszert, hogy minden nő beléd szeret.
Tudok egy szép szót, mi átfesti a színeket.
Tudom hogyan lesz egy ország kupleráj,
másik szavamtól a forgó föld megáll.
Ha megérintem, lágy lesz a sziklakő,
akkor se kellek, csak én rám nincs vevő.
Mondd már az árát, mondd mennyit ér neked,

ne hagyj itt másnak, az életem tied.
Nézd, kígyó lettem, aztán meg férfi, nő,
akkor se kellek, csak én rám nincs vevő.
Mondd már az árát, mondd, mennyit ér neked,
ne hagyj itt másnak az életem tied.
Egy ilyen élet, nem jár akárkinek,
mondd már az árát, mondd mennyit ér neked.
Egy ilyen élet, nem jár akárkinek,
mondd már az árát, mondd mennyit ér neked.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése