A mai nap valahogy nem jó. nem áll kézre, vagy mi. Akadozik, mint Király Lindában a Himnusz. Csetlik és botlik. Pedig tere lenne neki. Már hogy én adok, így értem.Hogy én jól a szélre húzódtam, ne képezzek akadályt. Vonulhasson békében el. Olyan mint ha maradni akarna, de aztán megint elindul. Valami porszem a gépezetben, alighanem az lehet. Felelősöket keresek, de csak magamat találom. Hát ezt éppen szép reményeknek is csak kellő cinizmussal tudnám nevezni. Mert mit tudom én, ha maradni akar, akkor mondja meg kerekperec és én meg, ha akarom, ha nem, tudomásul veszem. Ha meg menne, akkor fogja magát és húzzon el, nem fogok emlékezni rá. Ha mindössze ez kell, meglesz.
Persze ez egy ravasz nap, tudja hogy csak jártatom a számat, hogy az ügyet sem vetés is szinlelt. Átlát a szitámon. Na jó, akkor akadozz kedvedre, de aztán ha menni kell, akkor aztán ne is lássalak és vissza se nézz. Nem vagyok kiváncsi rád, folyton rád gondolok úgyis. Most ugye az jönne, hogy torkig, de nem, a fölött,valamivel több mint egy fél arasszal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése